Rose Tremain's 'Gustav Sonata' wins Ribalow Prize for Jewish fiction". Jewish Telegraphic Agency. 25 January 2018 . Retrieved 11 June 2019. Engem beszippantott a regény, egyetlen nap alatt végig is olvastam. Együtt szomorkodtam, féltem, dühöngtem Lilyvel és szurkoltam neki, hogy az élete jóra forduljon. Igazi érzelmi hullámvasút. Lily titkát már az első oldalakon megismerjük, de a szerző sokáig várat minket a körülmények megismerésével. És persze, mind tisztában vagyunk vele, hogy egy gyilkosság nem lehet megoldás, de mégsem voltam képes elítélni Lilyt a tettéért. Nem Lily választotta ezt az életet, mégis lehetőségeihez mérten próbálta kihozni magából a maximumot. Az árvaházból kikerülve a legtöbb kölyök bűzözőnek, prostiuáltnak áll. Ehhez képes ez a fiatal lány egy reménytelibb úton járt. Ismét beszippantott Rose Tremain a történetével, és már most kíváncsian várom hova kalauzol el minket legközelebbi regényében.

Abandoned at the gates of a London park one winter’s night in 1850, baby Lily Mortimer is saved by a young police constable and taken to the London Foundling Hospital. Lily is fostered by an affectionate farming family in rural Suffolk, enjoying a brief childhood idyll before she is returned to the Hospital, where she is punished for her rebellious spirit. Released into the harsh world of Victorian London, Lily becomes a favoured employee at Belle Prettywood’s Wig Emporium, but all the while she is hiding a dreadful secret…The audience in their finery are so held by the drama that they have mostly forgotten which tiaras or mantillas or feathers they are wearing. The ladies are choked by strong feelings and long to cry. They search their tiny purses for even tinier handkerchiefs. Weeping at misfortune which is not theirs is a deep pleasure! At the heart of this novel is a taut moral drama that sits uneasily amid its more frivolous trappings Lily endures extreme emotional and physical suffering, much of it meted out by a particularly sadistic repressed lesbian. Later as an adult she builds a life of sorts as a seamstress but she has also committed an as yet undiscovered crime and cannot escape the conviction she is soon to hang. I see there is some criticism of the switching timelines. However, I feel added to the story as it unravelled slowly and served an important purpose in strengthening the connection between the past and present, as well as building empathy for the protagonist as we see her childhood. Across the years, policeman Sam Trench keeps watch over the young woman he once saved. When Sam meets Lily again, there is an instant attraction between them and Lily is convinced that Sam holds the key to her happiness – but might he also be the one to uncover her crime and so condemn her to death? Buy now at

The book is structured in such a way that it moves from the past to the present, chapter by chapter, but at one seemingly arbitrary point, the author decides to throw in the murder, as if she suspected that our curiosity was waning. Lily is a wonderful creation - diffident and trying to find her place in the world... But it's Tremain's attention to detail that really sets this novel apart Ian Critchley, Literary ReviewSzámomra a regény nagy pozitívuma az, miként a barátság fontos szerepet kap, ami értéket képvisel és megérdemli az értő olvasást. Azonban nem árt ha a sorok között is tudunk olvasni, hogy a cselekmény összetettségét is megértsük, illetve szeretni tudjuk ezt a történetet annak ellenére is, hogy nem adja magát könnyen. Bonyolult kapcsolatokat él meg Lily, ahonnan már-már úgy tűnik, nehéz győztesen kikerülni, de minden lappal egyre több erő sugárzik Lily-ből, egy kedvelhető, de nagyon érdekes, összetett személyiség. A befejezésért pedig mindenképpen megéri végig elolvasni a regényt, mert egy gyönyörű, megható és egyben felemelő lezárást kapunk egy erős női karaktertől. Összességében szerettem ezt a szépen megírt, erős narratívával bíró regényt és ajánlom olvasásra mindazoknak, akik szeretik a történelmet és nem riadnak vissza attól, hogy egy erős női karakterről olvassanak, aki nem hétköznapi felnőtté válást tudhat a magáénak. A regény főszereplője Lily tulajdonképpen mindent megtapasztalt, amit egy hat-nyolcéves gyereknek nem szabadna. Már kisbaba korában árvaságra jut, éhezik, fázik verik, erőszakoskodnak vele. A legrosszabb azonban nem ez, hanem a mindenbe beleivódott, mindent átható magány. Ahogy ez a kislány sorba veszíti el a kötődéseit sokkal fájdalmasabb, mint a testi fenyítés, vagy fizikai munka. Egészen döbbenetes módjai vannak az elhagyatottságnak. Leginkább talán a barátnője elvesztése rázott meg, de tulajdonképpen az egyedüllét keresztjét az utolsó pillanatig hordozza Lily. London, 1850. On a freezing winter's night, a baby is abandoned at the gates of a park only to be saved by a young policeman and taken to the Foundling Hospital.

Some parts of the book are utterly pointless and immature. Why do men fall helplessly in love with Belle Prettywood? Apparently she makes them orgasm (and make walrus sounds?) like no one else could. The whole searching for a grave for Belle is also pointless padding. In fact, much of the story about Belle was pointless. And for the person who shows Lily love, we don't know much about Belle; her character isn't developed sufficiently. The whole story about the lady making religious figurines who Lily thinks could be her mother was also pointless. Thinking about it, it seems like the author decided this book was going to just be a sad story with no other point. In that respect it was a success: a story which is great at describing a hopelessly horrible life of a person with no other point. A heartbreaking story set in Victorian England from the pitch-perfect pen of Rose Tremain Antonia Senior, The Times, *Books of the Year* But before Lily’s oppression can begin in earnest, she is whisked off to the Suffolk countryside. It is the hospital’s practice to farm out its charges for the first six years of their lives, presumably to ensure that they are sturdy enough to be properly brutalised. As befits the heroine of a melodrama, the arrangement also entrains a brief reversal of fortune. For at Rookery Farm, the young Lily is positively steeped in bucolic bliss, doted upon by a sweet-natured matriarch and surrounded by “a bright immensity of sky, skeins of thistledown born aloft, birds in the trembling heavens”. We have tragedy and Marianne facing her life choices as she gets older, that Rose Tremain pulls together in a moving way. A legelső benyomásom az volt, hogy iszonyúan nyomasztó a regény. Rengeteg Viktoriánus kori romantikus történetet olvasok. Bár azok többnyire az idealizált felszínt mutatják meg, sokszor akaratlanul is felvillantják a nyomornegyedek egy-egy szeletét. Ezért voltak sejtéseim arról, hogy a kor lelencházaiban, sőt álltalában a szegénység soraiban nem habos lányregény az élet, de a nettó kegyetlenséggel nem számoltam. Gyakran előfordul velem, hogy a körülmények közé nem számolom az emberi természet gonoszságát és kisszerűségét. Főleg, ha az egyház álarca mögé bújik. Annyira morbid ez nekem, hogy sosem tekintem alapból lehetőségnek, pedig tudjuk, hogy létezett/létezik.

Említett könyvek

The Telegraph values your comments but kindly requests all posts are on topic, constructive and respectful. Please review our This novella I found is what I adore about Rose Tremain's writing. The way a few words can be so powerful that you will be reading it with emotions that rattle through you. Lily was a disappointing first foray into Rose Tremain's work. This was surprising as the plot overview seemed promising—a gothic novel about a Victorian era orphan who commits a vengeful murder. Unfortunately it just isn't done convincingly. Tremain relies on clumsy internal dialogue in an attempt to develop the character of Lily—there's a lot of "She wanted to say... but she didn't...". Bleh. The plot was likewise very underdeveloped despite so much happening, and attempts at melodrama felt contrived and unbelievable. In particular, the murder and Lily's obsession with being found out didn't feel high stakes enough to hold the plot together. The result was a protagonist I didn't understand and a plot I didn't care about. Set in 60s England (or the “You Kay” as it’s now known, she dryly notes) Marianne tells her story. As a fifteen year old she falls in love with Simon, loving him absolutely and forever. Over the years life moves on, and although she lives in a privileged world (there’s a lot of horse riding, London department stores, and auction houses in this novel), this intense love and longing for him never subsides. Tremain tehetsége abban áll, hogy szereplői az élet minden területén megfordulnak, ennek ellenére megalapozottan jelenítik meg a regény szerzőjének világképét.” – Harper's Bazaar

A turning point of the plot hinges on the idea that someone would receive a potentially life-changing letter, and go to bed with it clutched in their hands without having read it.Once Lily is an adult the book becomes monotonous. Nothing really happens, although there are lots of ‘almost’ events. Her big secret isn’t really a secret at all, as it’s fairly clear who she’s murdered and why long before we’re told.